A szánhúzó verseny kialakulása, másnéven a BAN'EI-KEIBA (ばんえい競走) története:

Verseny:

A szánhúzó verseny (amit magyarországon a rönkhúzó versenyhez lehet hasonlítani) igen nagy múlttal rendelkezik de nagyon ritka, hiszen a világon csak japánban rendeznek ilyen versenyek és ott is csak nagyon kevés verseny pályának vannak meg hozzá a feltételei, hogy rendezhessen.

A Ban'ei-keiba múltja az 1600-as évekig nyúlik vissza a verseny lényege, hogy higedvérű lovak egy jól megterhelt szánt húznak egy 200 méteres szakaszon ahol van egy emelkedő (és lejtő, tulajdonképpen egy domb) amin fel kell húzni a szánt majd le és a célba kell érni. A verseny kezdetén még nem voltak megfelelő feltételek a versenyhez, de később (jóval később) 1946-ban hivatalos sporttá és lóversennyé tituláták Hokkaidóban a ban'ei-keiba-t.

Mára ez a verseny Hokkaidó különlegessége és egy évben 150 napig lehet meg tekinteni ezt a verseny az Obihiro lóversenypályán (帯広競馬場) ahol napjában többször is rendeznek ilyen versenyt. Ennek a verseny számnak japánban több ezer rajongója van. Napjában körülbelül 5000 látogatója van az Obihiro verseny pályának ezen különleges verseny szám miatt. Japánban végül ez a verseny szám mégsem terjedt el és Hokkaidón kívül máshol nem is lehet ilyen versenyt látni, meg a többi japán verseny pálya nem vette át a sportot.

Verseny menete:

A verseny kezdeténél a lovak beállnak a startkapuba a szánokkal. Mikor kicsapódik a kapu akkor vágtában elkezdenek hajtani a lovak. A zsoké ekkor a szánon áll. A szán acélból készült és a zsokéval együtt meg haladhatja az 500 kg-ot amit a lónak húznia kell. ez hatalmas súly. A lényeg, hogy előszőr érjenek be a célba.

A pálya 200m hosszú 30 cm mély puha homokkal borított és 2 dombot tartalmaz az elején egy kisebbet és a közepe, vége felé egy nagyobbat a lovaknak ezeken kell át húznijuk a (mint felül már említett) 500 kg-os szánt. A verseny elején a lovak még vágtatva tesznek meg körülbelül 10-15 métert az első elemkedőig ahol még könnyebben húzzák fel a szánt majd mikor lefelé tartanak újra neki iramodnak. mikor már az egyenesben vannak a második domb fele tartva ott kezdenek fáradni, vagy megakadni, hiszen veszítenek a lendületükből. Ebben az egyenesben a lovak többször is megállnak, kicsit pihenni majd újra elindítja őket a zsokéjuk. A megállás után a lovaknak van kb egy lépésnyi helyük a szánhoz. A zsoké hátralépteti a lovat a szán felé és utána megindítja, így a lónak van egy kis lendülete és könnyebben el tud indulni.

A verseny legnehezebb része a második dombra feljutni. A lovakat a domb előtt általában megállítják, majd egy pár másod perc múlva megindítják, a lovak hatalmas erővel indulnak meg, hogy fel tudják húzni a szánt. Persze van olyan ló amelyiknek ez nem sikerül. De ilyenkor több esély is. Általában a ló ilyen kor lefekszik ha már nem tudja húzni a szánt, hogy ne csússzanak vissza a szánnal együtt. Ilyenkor a zsoké még próbálhatja felálklítani a lovat, de a nem szállhat le a szánról. Ha végül nem sikerül akkor diszpolifikálják és megpróbálják a versenyre felügyelők felsegíteni a lovat, ha nem megy akkor leaszatják róla a szánt.

Végül ha már sikerül meg tenni a második dombot is akkor utána jön a hajrá része, itt a lovakat már nem hagyják megállni. A célig végig folyamatosan hajtják őket, de itt már csak lépésben tudnak menni, már nagyon ki fáradtak.

Verseny kategóriák:

A Banei-keiba-ban sok féle kategória van. A táv viszont mindig azonos, 200 méter.

A kategóriákat súly szerint osztlyák be így ittcsak az számít, hogy a lónak mennyi a testtömege. A testtömege és ereje adja meg azt, hogy mennyi lehet a terhelhetősége azaz milyen súlyos szánt húzhat.

Pl. Egy frissen debütáló kétéves nem ugyan abban a kategóriában fog indulni, mint a vele megeggyező testtömegű, edzett és gyakran versenyeztetett társa, aki már szinte tapasztalt a versenyek terén.

Az év legfontosabb verseny:

Ban'ei Memorial (ばんえい記念). Évente egyszer kerül megrendezésre. Erre a versenyre kizárólag idősebb tapasztaltabb és eredményesebb lovakat lehet nevezni. A korhatár 4-6 év között van. a Súlyhatár pedig 990-1000 kg körüli, kancáknál kicsit kevesebb: 970-990 kg körüli.

A verseny összdíjazása 7.500.000 ¥ (yen japán pénzneme)
ebből 5.000.000 ¥ illeti az első helyet
1.250.000 ¥ a második hely
600.000 ¥  jár a harmadik helyezettnek
400.000 ¥ lesz a negyedik helyezett jutalma és végül
250.000 ¥ az ötödik helyezet jutalma.

A versenyen összesen 10 ló indul.

(személyszerint az év legnagyobb versenye igen kegyetlen is, hiszen itt a lovakat annyira terhelik már a szán súlyával, hogy a pálya második dombján alig tudnak fel menni! Hatalmas kiábrándulás volt a számomra!)

Lovak:

Kizárólag a versenyre tenyésztettek ki japánban egy külön fajtát mejnek neve Ban'ei (ばん馬) Ez a fajta több hidegvérű fajtából állt össze: Percheron, Breton és Belga hidegvérűből jött.

A Ban'ei-t az 1900-as évek elején tenyésztették ki kifejezetten a Banei-keiba lóverseny miatt ezért a fajtát másnéven Banumának is hívják. A lovak 2 éves korukban már debütálnak a verseny pályán. Nyugdíjazásukra legkésőbb 10 éves korukban kerül sor. A kancáknál ez az idő kicsit lecsökken. Miután nyugdíjjazzák őket tenyész kanca ként fognak tovább élni.

A verseny lovaknak nem könnyű az életük. Naponta legalább két edzésük van az egyik kora hajnalban. A lovak körülbelül havonta 4x versenyeznek.

Jellenzői:

A fajta kifejezetten erős, hisz a nehéz 500 kg-os szán húzására lettek kitenyésztve, de ugyan akkor igen gyorsak is. Ez a fajta nagyon hasonlít elődjére kinézetileg a Percheron-ra annyi különbséggel hogy magasabbak náluk. Lábuk igen erős. Fejük egyenes. Ez a fajta egyedül Hokkaidoban található meg  verseny pályákon. Marmagasságuk 155 és 160 cm között mozog, testtömegük meghaladhatja a 800 kg-ot és csupa izom. A fajta minden színben megengedett.